Imádsággal és csomagolással töltötte utolsó előtti napját a Vatikánban XVI. Benedek pápa, aki lapzártánk idején tartja utolsó nyilvános audienciáját. A Szentszék szóvivője elmondta: döntés született arról, milyen cím illeti meg lemondása után a pápát. Eszerint XVI. Benedek az „emeritus pápa” titulust viseli majd, és megtartja pápai nevét, továbbá a jövőben is „Őszentsége” megszólítás jár majd neki. Viselheti az egyházfőnek járó fehér reverendát, de a mártírok vérét jelképező piros lábbeliről le kell mondania. A pápa döntött arról is, hogy a konklávé már az eredetileg kijelölt március 15-e előtt összeülhet, továbbá elrendelte, hogy a bíborosoknak egyenként engedelmességi fogadalmat kell tenniük az új pápa előtt. A lassan tisztázódó formalitásoknál nagyobb kérdés azonban, hogy mit kezd a bíborosi testület azzal az erkölcsi-spirituális válsággal, ami XVI. Benedek pápaságának utolsó hetében minden eddiginél jobban megrázta a római katolikus egyházat.

„Köszönet Önnek ezért a becsületes és felelősségteljes lépésért” – e szavakkal üdvözölte a Duma szóvivője Vlagyimir Pehtyin lemondását múlt szerdán, miközben a párttársak állva tapsoltak (ha nem is túl hosszan). A volt politikus – egyúttal az Etikai Bizottság elnöke – nevére ugyanis egy etikátlan ügy sötét árnyéka vetődött: kiderült, hogy bevallatlan külföldi ingatlanokkal rendelkezik.

 Eurómilliárdok ígéretével tért haza Viktor Janukovics, aki február 25-én, pontosan államfővé választásának harmadik évfordulóján látogatott Brüsszelbe. Az ukrán elnök a szabadkereskedelmet is magába foglaló társulási megállapodásról tárgyalt, amit az EU bőkezűen nyújtana egy IMF-megállapodás kiegészítéseként, makrogazdasági fejlesztésekre. Kérdéses ugyanakkor, hogy valóban annyira elkötelezett-e az elnök az európai társulási megállapodásra, hogy emiatt tényleges reformokat indítson el az igazságszolgáltatás és a választási rendszer területén, vagy inkább Moszkvához közeledik az alacsonyabb gázár reményében.

Tizenegy nap alatt kilenc európai és közel-keleti ország – az új amerikai külügyminiszter nagy lendülettel kezdte meg első hivatalos körútját. Találkozóinak kiemelt témája a szíriai válság, amellyel kapcsolatban kijelentette: Basar el-Aszad elnöknek mindenképpen távoznia kell a hatalomból. Pedig nem sok évvel ezelőtt a volt szenátor még kifejezetten pozitívan nyilatkozott Aszadról.

Igazi patthelyzet lett a vasárnap és hétfőn megtartott olasz parlamenti választások eredménye. A számokat tekintve ugyan néhány tized százalékkal a baloldal nyert, de reális számítások szerint nem fog tudni kormányzóképes többséget szerezni. Ebben két populista, s nyíltan Európa-ellenes tömörülés váratlanul kiemelkedő szereplése akadályozta meg. A hírre mind az euró, mind a legtöbb európai tőzsde komoly eséssel reagált. Európa alighanem újra aggódhat.

Nem érzi magát konfliktuskerülőnek Bajnai Gordon, de azt elismeri, hogy nem híve a felesleges háborúknak. Meggyőződése, hogy amúgy is csak az udvari hadibeszállítók szoktak hasznot húzni a háborúkból, ezért álságosnak és számítónak tartja Orbán Viktort, aki szerinte mesterségesen osztja meg az országot. Bajnai Gordon, az Együtt 2014 mozgalom alapítója a Heteknek adott interjújában kifejtette, hogy miért szólt be legutóbb az MSZP-nek, valamint, ha vele van esély Orbán legyőzésére, akkor elvállalná az ellenzék miniszterelnök-jelöltségét.

HÖK-ös kapcsolati tőkéje és jó szervezőkészsége áll a mérleg egyik serpenyőjében, személyével kapcsolatos botrányok a másikban: hogy merre billen el a mérleg nyelve, vagyis, hogy a Jobbikban elengedik-e a kezét, még nem dőlt el. Szávay István-portré, háttérrel.

Szeptembertől indul a kötelező erkölcstan az általános iskolákban, de közel sem biztos, hogy lesz hozzá elég tanár. Az etikatanárok erkölcsi alkalmasságát pedzegető javaslat óriási botrányt váltott ki a pedagógusok körében.

Két éven belül másodszor pattan le az Alkotmánybíróságról (AB) az új egyházügyi törvény. Ezúttal annyival nagyobb a fiaskó, hogy a kormánynak több tucat jogfosztott felekezet számára kell újra biztosítania az egyházi státuszt. Az ő örömük azonban távolról sem felhőtlen, mivel könnyen úgy járhatnak, hogy jelen állapotuk betonozódik be az AB által kifogásolt rendelkezések Alaptörvénybe emelésével.

Megrázó, magyar katonák által elkövetett súlyos háborús bűncselekményekről, népirtásban való részvételről közöl eddig ismeretlen orosz levéltári dokumentumokat a napokban könyvesboltokba kerülő A magyar megszállócsapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok (1941–1947) című könyv. Krausz Tamás történész, a kötet egyik szerkesztője a Heteknek elmondta: napokig nem tudott aludni azt követően, hogy elolvasta a beszámolókat.

A gyerekek és a fiatalok véleményének átformálásával igyekszik egyre nagyobb társadalmi befolyásra szert tenni a szélsőjobb Európában. A nemrégiben kirobbant ELTE-s listabotrány igen jól illeszkedik a mozgalom globális ütemtervébe – a neonácik képzett általános iskolai tanárokon, hallgatói szervezeteken és akadémikus értelmiségieken keresztül akarják egyre szélesebb körben elfogadottá tenni radikális nézeteiket a társadalomban.

A Dél-Alföldön sokak számára a mezőgazdasági szezonmunkák jelentik az egyetlen kereseti lehetőséget. A munkaadók egy része korrekten bánik embereivel, de négyszemközt beszélgetve a napszámosok súlyos megaláztatásokról, embertelen körülményekről és a hatóságok érdektelenségéről számolnak be. A panaszosok a nevük elhallgatását kérték, mert attól tartanak, nem kapnának munkát többé, ha kiderül, hogy a nyilvánossághoz fordultak az ügyükben.

 „Az a régi élet, amit elhagytam, teljesen szétszedi a személyiséget, minden korlátot és értéket lezúz. Nincs az a pszichiáter, aki ezt helyre tudná hozni, erre egyedül Jézus Krisztus volt képes” - mondja Kocsis Zsolt, az ukrán maffia volt regionális vezetője.

A gondolkodás történetének újkori sajátossága az a kritikai beállítottság, amely elsőként a középkor végén fellépő Nicolaus Cusanus rendszerében körvonalozódott, majd Kant filozófiájának nyomán általános érvényű követelményként fogalmazódott meg. S habár rendszerük egésze nem állta ki az idők próbáját, törekvésük tisztessége, kiváltképp a kritikai attitűd – tévedéseik ellenére – az utánuk következő nemzedékek számára értékesíthető példával szolgált.

Kommunikációs akciósorozatba kezd hamarosan a kormány; minden háztartás kap egy tájékoztató füzetet az elmúlt két és fél év sikereiről, aztán folyamatosan jönnek majd az újabb és újabb plakát-és médiahirdetések, amíg a máris több mint egymilliárdos keretből futja. Bár nincsenek kételyeink azt illetően, hogy ha a választásokhoz közeledve elfogyna a pénz, további tetemes összegeket fektetnek a remélt győzelembe. Ezek a várható invesztíciók persze nem számítanak hivatalos kampányköltségnek; dehogy, hiszen tudjuk, hogy mindezzel a kormány csupán rendes tájékoztatási kötelezettségének tesz eleget.

Szélsőjobboldali körökben a bolsevizmust zsidó összeesküvésnek szokás nevezni. Lenint, Marxot, Kun Bélát vagy éppen Rákosit, mint zsidókat emlegetik, noha ezek a személyek megtagadták származásukat és új, választott identitásuk alapján cselekedtek bűnöket az adott társadalmakkal szemben. Származásuk alapján elítélni őket pontosan olyan butaság, mintha Hitlert osztrák, Mussolinit olasz, Tisót szlovák, Szálasit magyar származása miatt tartanánk szörnyetegnek. Sztálin sem grúzként, hanem a kom­munista totalitárius állam fejeként követett el emberiség elleni bűnöket. Paranoid terrorjának célpontjai közé tartozott az a zsidóság is, amely a szélsőjobboldal szerint a kommunista ideológiát kitalálta és rendszerként megvalósította. A második világháború vége után nyolc évvel úgy döntött, hogy befejezi azt, amit Adolf Hitler elkezdett. Ebben akadályozta meg 1953. március 1-jei agyvérzése. Aznap kezdődött a purim, a zsidóság egyik legvidámabb ünnepe, amikor az Óperzsa Birodalom idején a nép kiirtását tervező Hámán vereségére és a hatalmas szabadulásra emlékeznek.

Az elmúlt esztendő legjelesebb alkotásai a korábbiaknál sokkal szorosabb versenyre keltek az Amerikai Filmművészeti és Film­tudományi Akadémia aranyszobraiért. A döntés dilemmája mégis eltörpült azon izgalom mellett, hogy az új házigazda, a híres-hírhedt Seth MacFarlane vajon mivel borzolja majd a nagyközönség idegeit.

Tavaly az 500 milliót is meghaladta a kiberbűnözők áldozatainak a száma. Az online rosszfiúk a gyermekeket sem kímélik, sőt, a 18 éven aluli korosztály esetében döbbenetesen magas, napi 1,5 millió sértettről beszélhetünk világszerte.